Prológus

Üdvözlök minden manócskát aki idetévedett.Új bloggal indítok, remélem a prólógus megüti a színvonalat.Nem kimondottan prológus, inkább olyan történet tetőpontjába kalauzoló bevezető, de remélem azért tetszik.Ha igen hagyjatok nyomot magatok után. Puszi.xx Lua

Hűvös éjszaka van és én egy padon ülök az udvaron.A többieknek azt mondtam azért jöttem ki, hogy kiszellőztessem a fejem, de igazából várok valamit.A csodát.Én már nemcsak kedvelem őt.Többet érzek iránta.Elhatároztam, hogy elmondom neki.Tegnap nem tudtam aludni mert folyton csak ő járt a fejemben.Akkor döntöttem el, tudnia kell még ha nem is fogja viszonozni.Mert féltem..ha nem mondom el pokollá megy mindkettőnk élete és nem tudnánk egyedül megoldani ezt a problémát.Igazából most is egy kicsit megrémültem.Hisz többféleképpen reagálhat.Vagy viszonozza az érzéseimet, vagy kiröhög, netán elmeséli a haverjainak.Az utóbbit nem akarom.Félnék a barátai szemébe nézni.

Lépteket hallok és rögtön tudom, hogy ő az.Felnézek rá és a szívem rögtön hevesebben ver.Belenézek a zöld szemeibe és azon nyomban rögtön el is veszek bennük.Olyan gyönyörűek.Teljesen elbambultam, de ő csak mosolyog.Nem gúnyosan, hanem kedvesen, barátságosan.Szája szélén megjelent a két gödröcske ami még inkább barátságos érzetet sugároz.

-Leülhetek? - kérdezi barátságosan, mire én visszarántom magam a valóságba.

-Persze. - felelem nagy nehezen.

Leül mellém és azonnal érzem az illatát.Különös, nem tudnám megmondani pontosan milyen.Finom, férfias.Elfordítom róla tekintetemet és a cipőm orrát nézem mire ő ugyan ezt teszi.Máskor sokat beszélgetünk, de most nem szólok semmit, mert félek hogy hülyeséget mondok amit később megbánnék.

-Gyönyörűek a csillagok, nem? - kérdezi mire én összerezzenek.

-D..d..e. - nyögöm ki végül.

Ránézek, mire észreveszem, hogy ő is engem figyel.Végignézek arcán.A barna fürtök hanyagol lógnak az arcára, ami nagyon jól áll neki.Most is kedvesen mosolyogva néz rám, mire én is halványan elmosolyodom.Elég hűvös az éjszaka, rajtam csak egy rövid ujjú póló van és fázom.Újra belenézek szemeibe amiben nem megvetést, hanem valamiféle csillogást látok.Egyre közelebb húzódom hozzá, és ő is ezt teszi.Már csak pár centi van ajkaink között, mire csókban forrunk össze.Nem olyan mint amilyenre gondoltam.Azt hittem, hogy vad, szenvedélyes lesz, de nem.Gyengéd volt.Már nem is fázom.Mikor szétváltunk elmosolyodunk.

-Szeretlek Harry. - csúszik ki hirtelen a számon, de nem érdekel.Végre kimondtam.Nem volt nehéz.Ő csak néz engem és mosolyog, s szemében még mindig ott van az a biztató csillogás.

-Én is téged, Lua. - mondja, majd újra megcsókol.

***

Felébredtem.Minden éjszaka ugyan az az álom gyötör.Gyötör, mivel csak fájdalmat okoz, de ez nem történhet meg.Harry Styles ugyanis nem szeret.Senkit sem.Állítólag ő csak kihasználja a nőket, nem szerelemből van velük.De én nem hiszek az ilyesfajta pletykáknak.Ezeket mind rosszindulatú emberek találták ki, csak azért, hogy a hozzám hasonlókat bosszanthassák.Most az ágyamon ülök és potyognak a könnyeim.Nem zavar, mert úgy is éjszaka van és a szüleim már alszanak.
Folyton csak rá gondolok, mint ahogy most is.